A MAMŰ eklektikusan sokrétű és esztétikailag különösen gazdag, az alkotói el nem kötelezettség elvére épülő szervezet, belső erővel, egészséges szervezeti élettel, amelyben még nem egy ősalapító is ott tevékenykedik a sok fiatal tehetség mellett. A jelenkori magyar művészet számos történeti alakja úgyszintén tagja a Társaságnak. A hiper-individualizmus korában a MAMŰ atipikus, rendhagyó példát mutat az együvé tartozás fontosságáról, a barátkozás jelentőségéről, és mintegy folyamatosan újrabonyolítja a platóni “lakomát” a legkülönbözőbb témakörökben.
(Szombathy Bálint: Szabad sorok a MAMŰ-ről – részlet.)
A MAMŰ Társaság Magyarországon elsők között alakult és bejegyzett kulturális egyesület. Nevét a korábban /1978-1984/ Marosvásárhelyen / Erdélyben / működött, hasonló elnevezésű művészeti csoportosulástól kölcsönözte. Akkor és ott a Marosvásárhelyi Műhely rövidítése, a “MAMŰ” Ágoston Vilmos író – publicista “találmányaként” került be a köztudatba. Az 1991-ben Budaörsön “Maszülető Művek – MAMŰ” néven alakult művészeti egyesület, a névazonosságon túl úgy kapcsolódik az előbb említett csoportosuláshoz, hogy az alapító tagok között ott találunk jó-néhány, időközben Marosvásárhelyről Magyarországra áttelepült képzőművészt, akik a 70-es évek végén tevékeny tagjai voltak a Marosvásárhelyi Műhelynek.
Természetesen a társaságnak állandó kapcsolata van az erdélyi város művészeti életével, hiszen ma is vannak Erdélyben élő tagjai. Az Egyesületnek emellett jelentős Nyugat-Európai tagsága is van, amely többségében olyan képzőművészekből áll, akik a kommunista érában emigráltak Romániából a szabadabb világba. Mindezek együttesen a tagság egyik felét jelentik, a másik felét a Magyarországon született un. “őshonos” művészek teszik ki. Az Egyesület 1994-óta folyamatosan működtet Budapesten egy kiállítóhelyiséget, a MAMŰ Galériát,
amely a székhelye is egyben.
mamusociety.wordpress.com 