TEST-VONAL 2 / BODY’S SLIM 2
2017.09.25-09.30
a kiállítás az L1danceFest 2017 kísérő eseménye
Megynyitó-performanszok: szeptember 25. hétfő 17.00
AZ ERŐ TERMÉSZETE / THE NATURE of POWER, Lakat Andrea (H) & Vágó Anikó (H)
FELÜLET-SÉRTÉSEK / SURFACE-WOUNDS, Koroknai Zsolt DLA (H) & Kovács Noémi Anna (H) & Ladjánszki Márta (H)
Záró-performansz: szeptember 30. szombat 18.00
ÖSSZEKAPCSOLT ÉRZELMEK / CONNECTED FEELINGS, Bolcsó Bálint DLA (H) & Harsányi Réka DLA (H) & Szűcs Ida (H)
Az L1 Egyesület és a MAMŰ között elindult L1meetsMAMŰ, 2012-től visszatekintő közös együttműködés hagyományait tovább építve, a művészeti formák kölcsönös megismerését, a médiák technikai szerepét felvállalva folytatódik a kísérleti művészeti bemutatkozások társművészeti áthatásainak megjelenítése.
Kurátor: Koroknai Zsolt DLA
Kiállító művészek: Harsányi Réka DLA (H) & Szűcs Dóra Ida (H) & Bolcsó Bálint DLA (H), Szűcs Réka (H), Horváth Helén Sára (H), Koroknai Zsolt DLA & Ladjánszki Márta (H) & Kovács Noémi (H), Lakat Andrea (H)
Támogató: NKA, MAMŰ, L1 Egyesület
„A társművészeti áthatások kutatása, a tánc és képzőművészet, valamint az experimentális zene területei közel két évtizedes alkotóterületem, mint MAMŰ vezetőségi tag és L1 Egyesületi tag a Test-vonal című kiállításon a kortárs művészeti szcénából merített új munkák láthatók. A kiállított anyagok a performansz és a performatív alkotás kísérleti területeire vezetik a látogatókat. Az alkotói tendenciák média csatornái közvetlen kérdéssel reflektálnak az aktuális technikai és emocionális művészi felvetésekre, ahol a fókuszban a mozdulat és tánc szerepel.”
Koroknai Zsolt DLA
—————–
EXHIBITION
BODY’S SLIM
2 pm – 6 pm MAMŰ Galéria
The exhibition is the accompanying event of L1danceFest 2017
Opening performance: 25th September (Monday) 5.00 pm
THE NATURE of POWER, Lakat Andrea (H) & Vágó Anikó (H)
SURFACE-WOUNDS, Koroknai Zsolt DLA (H) & Kovács Noémi Anna (H) & Ladjánszki Márta (H)
Closing performance: szeptember 30. Saturday 18.00
CONNECTED FEELINGS, Bolcsó Bálint DLA (H) & Harsányi Réka DLA (H) & Szűcs Ida (H)
The L1 Association and the MAMŰ have been collaborating in the frame of L1meetsMAMŰ since 2012, searching for experimental artistic expressions and their co-artistic interference rooted in the tradition of a mutual meeting with different artistic forms, and taking on the technical role of the media.
Curator: Zsolt Koroknai DLA
Exhibitors: Harsányi Réka DLA (H) & Szűcs Dóra Ida (H) & Bolcsó Bálint DLA (H), Helén Sára Horváth (H), Zsolt Koroknai & Márta Ladjánszki (H) & Noémi Kovácsi (H), Andrea Lakat
———
Kiállított munkák:
Szeptember 30, szombat, 18.00 – performansz:
Bolcsó–Harsányi–Szűcs: Connected Feelings (Összekapcsolt Érzelmek)
audiovizuális, biofeedback performansz, 2017
Alkotók/Előadók: Szűcs Dóra Ida, Harsányi Réka DLA, Bolcsó Bálint DLA
Dramaturg: Modla Marietta
Támogató: NKA Táncművészet Kollégium
Az új technológiai eszközök megjelenésének köszönhetően könnyedén tudjuk mérni az emberi test adatait, mint például a szivverést vagy izzadást, melyekből bizonyos helyzetekben lehet következtetni viselőjük érzelmi állapotára. Megjelentek már olyan agyszenzorok is, melyek egy hozzájuk tartozó program segitségével elemzik a viselőjük agyi aktivitásán, illetve az arckifejezések alapján azt, hogy éppen hány százalékban figyel vagy unatkozik, örül vagy mérges. A CONNECTED FEELINGS interaktiv performanszban ezeket az adatokat vizuális formában szeretnénk megjeleniteni, úgy hogy a nézők is egyértelmuen be tudják azonositani azokat és összefüggésbe tudják hozni az adott mozdulatsorral vagy cselekménnyel.
Természetesen bizonyos reakciókat le tudnak olvasni a táncos, előadó gesztusaiból is, de az agyszenzor segitségével a nem-látható biológiai reakciókat is megismerhetik.
Az agyszenzorból érkezett adatok néhol absztrakt hangfolyamként csendülnek fel. Az első jelenetben Peter Handke: Önvád c. muvéből robothangon felolvasott idézeteket hallhatóak, a performansz lezárásaként pedig a Közönséggyalázás részletei hallhatóak. “Próbáljanak nem lélegezni!” Miközben a nézők engedelmeskednek a hallottaknak, elkezdenek önmagukkal foglalkozni, ezáltal öntudatra ébredni. A perfromansz célja, hogy felhivja a figyelmet a mindennapi életben megélt tudatosság fontosságára. Az alkotók remélik, hogy az itt nyújtott élmények segitenek ebben.
A CONNECTED FEELINGS performansz egyúttal egy társadalmi kisérlet is. Kiváncsiak vagyunk, hogy egy ilyen szituációban hogyan reagálnak a nézők, mennyire aktivan vonódnak be a cselekménysorba, vagy épp mennyire zárkózottak. Illetve arra, hogy visszaélnek-e a táncos “kiszolgáltatott” helyzetével? Hol vannak az erkölcsi és morális határai az ilyen tipusú interakcióknak?
https://www.facebook.com/pg/connectedbodiesteam/photos/?tab=album&album_id=595070630690435
///////
Horváth Helén Sára (H) Transzcendens, média alapú spirituális grafikák
www.eredetmivesseg.hu/horvath-helen-portfolioja
Koroknai–Ladjánszki (H) Felület-sértések
Mozgó lény: Kovács Noémi Anna
Zeneszerző/Zenész: Oliver Mayne (UK), Varga Zsolt
Rendező/Koreográfus: Ladjánszki Márta
www.youtube.com/user/KoroknaiArt / www.martaatwork.com /www.L1.hu
Koroknai Zsolt egy új területet kíván megcélozni, s mint olyan, sorozatot felépíteni, ahol a képzőművészeti performance alkotásait újraértelmezi és mai világba helyezve megmutatja azokat a társművészetek együttesében. Ilyen volt a Mezon Temporary (2010) és Tér-Zuhanás (2011) zenei-vizuális-táncelőadás és ilyen újragondolás jellemzi a mostani bemutatót is.
A készülő mű fő koncepcióját és vizuális kivitelezését Koroknai Zsolt adja, s munkájához az alábbi együtt-gondolkodókat, közreműködőket kéri fel:
Az előadás tartalmi és képi megjelenésben magában hordozza a kísérleti motiváció kutatását és a társművészeti áthatások tartalmi és formai nyelvezetét. A performansz és a színházi előadás kultikus párbeszédét mint építő elemét, analitikus inspirációját taglalja a képzőművészet klasszikus formanyelvezetének a bodyart hagyományainak, sajátságos magyar kultúrtörténeti szféráját felölelve, jelen esetben Hajas Tibor és kor szellemét újra értelmezett szcenikai tükrében
taglalva, jeleníti meg a Felület-sértések című előadás.
A test szerepkörét, a bodyart transzponálását, a performansz tartalmi és formai nyelvezetét a kortárs média technikai megjelenítésében taglalja, a képi és fizikai spontaneitás egyidejűségében kiemeli az alkotás folyamatát és a már historikus elemek szcenikai alkalmazását kísérleti úton bemutatja.
A darab ezáltal “reagensként”, önmaga kontrolljában elemezve, értékelve iránymutató előadást nyújt a kísérleti művészet lehetőségeiről és formai-tartalmi nyelvezetéről.
Idézve Hans Beltingget, a Kép-antropológia című könyvében ezt írja: „A »kép« több, mint az észlelés terméke. Személyes vagy kollektív szimbolizáció eredményeképp jön létre. Minden, amit megpillantunk, vagy ami a belső szemünk elé kerül, így tisztázható le, vagy változtatható képpé. Ezért a kép fogalma, ha komolyan vesszük, végső soron kizárólag antropológiai fogalom lehet. …
Antropológiai szempontból az ember nem képeinek uraiként, hanem – s ez egészen más – a testét elfoglaló »képek helyeként« tűnik fel: a saját maga által létrehozott képek kiszolgáltatottja.”
A darab technikai felépítésében a „bőrfelület képletét” alkalmazza, ahol a színpad vertikálisan osztott kialakítása szimbólikusan a „bodyart” fizikai és szellemi transzponálására utal, így belekóstolva a mikró és makró világ transzcendens jellegébe.
Technikailag a színpad vertikálisan osztott felületét fizikai és szellemi transzponációként használja a “bodyart mint börfelület képletét”, igy belekostolva a mikró és makró világ transzendens jellegébe.
Hajas Tibor: „A valóság közvetlen leképzése mágikus kaland: más világot eredményez, mint ami van, és mást, mint amit látunk.”
Mivel az idézet forditott sorendje szcenikus állításként igaznak tűnik, így felmerül a relatív idő fogalma a tartalmi frázisok kiemelhetősége és az új médiális interaktív megjeleníthetőségek lehetőségei a Felület-sértések című új előadásban.
AZ ERŐ TERMÉSZETE, Lakat Andrea (H) & Vágó Anikó (H)
A mozgó test, (élő dúc, klisé) – grafikai eszközként funkcionál. A képi megfogalmazás: a testet, a teret és az időt leképezi, absztrakt mégis konkrét formai lenyomatokban, személyes testnyomatok képződnek. Tudatos és véletlen gesztusok akcióként rögzülnek. Performatív alkotási folyamat.
Számomra a festészet: mozdulat és ritmika leképeződése a vászonra –mozdulat és ritmika, vagyis tánc. A tánc pedig légies vizualitás, aminek nem materiális végeredménye születik, a végső kép a befogadó nézőben áll össze.
Táncos tevékenységem közben, képzőművészeti tanulmányokat is folytattam, így mindkét területtel közelebbi kapcsolatba kerültem. 2011-ben alkalmazott grafikus, majd 2016-ban a Budapesti Metropolitan Egyetem képi ábrázolás szakán végeztem mint festő-grafikus.
Lakat Andrea (H) Performansz és táblakép
http://vanmosoly.blogspot.hu/

Vágó Anikó
Tizenhárom éves koromban fogtam először hangszert a kezembe, először a jazz-, majd a klasszikus gitárral ismerkedtem. Első zenekarom 2001-ben alapítottam, néhány saját szerzemény mellett külföldi metál zenekarok dalait játszottuk.
Ezzel párhuzamosan kezdtem el a helyi zeneiskola klasszikus hangképzés szakát, majd némi kihagyás után Magyar Hajnal Énekstúdiójában folytattam tovább a tanulást, immár könnyűzenei vonalon.
2013-ban felvételt nyertem a Metropolitan Egyetem képi ábrázolás szakára, itt ismerkedtünk össze Lakat Andrea táncossal. Manapság vele együtt készítünk a képzőművészet, a tánc és az ének világát ötvöző performance-okat. Első közös munkánk 2016. decemberében került sor a Műcsarnokban, az Enter kiállítás megnyitóján.
http://vanmosoly.blogspot.hu/
Szűcs Réka: Naked Eye /multi channel installation | installáció HU-IS-IT 2017
„The perception does not know the concept of infinity”
/Ernst Cassirer/
credits | alkotók:
Director | rendező: Réka Szűcs
Choreography | koreográfia: Hrafnhildur Einarsdóttir
Photography | fényképezte: Carlo Cupaiolo
Editor | vágó: András Kovács E.
Sound design: Rudolf Várhegyi HAES
Producer: Kristóf Helyei, Miklós Holczer, Réka Szűcs
Co-producer: Carlo Cupaiolo (IT), Hrafnhildur Einarsdóttir (IS)
Cast | szereplők: Christina Agueda, Hrafnhildur Einarsdóttir, Guðrún Mist Hafsteinsdóttir, Bjartey Elín Hauksdóttir, Luna Snæbjört Hranfhildardóttir Cupaiolo, Emilie Anne Jóhannsdóttir Salvesen, Lísandra Týra Jónsdóttir, Anouk Jouanne, Alma Kristín Ólafsdóttir, Arney Sigurgeirsdóttir
Stills | werk: Carlo Cupaiolo, Réka Szűcs
Teaser: Carlo Cupaiolo, András Kovács E.
thanks to | köszönet:
Krisztina Agueda, György Holczer
supported by | támogatók:
4CUT, Apodosz Alapítvány, Mediaware
produced by:
©Értékmegőrző|SAFE Art Studio, FWD youth company (IS)
https://www.rekaszucs.com/naked-eye
Szűcs Réka (H)
filmkészítő, táncfilm-kutató, kurátor
https://www.rekaszucs.com/bio
A gyakran keskenyfilmszalagot is felhasználó rövidfilmjeim dialógus nélküli, a narratívát szisztematikusan lebontó, koreografikus művek. Ha úgy tetszik, táncfilmek. E főként improvizáció alapú mozgóképmunkákban az ún. „látó látás” fenntartására törekszem: bár a film az előadással szemben egyértelműen reproduktív, az azt létrehozó koncepció a prepredikatív tapasztalatra fókuszál, azaz nem értelmez, nem interpretál, hanem a plánozással, a montázzsal, a hangtextúrával pusztán megnyitja a képtérben éppen megtörténteket. Dinamikus játékot folytat jelen- és távolléttel. A képsík hol egyfajta maszkként, membránként, a történés és a befogadó közti felületként percipiálható, hol teljességgel felszámolja magát.
Ennek folyományaként a befogadás dinamikája abban áll, hogy a képen látható mozgás egyfelől kinesztetikus érzékelés formájában, mintegy zsigerileg, közvetlenül, egyfajta abszolút jelenlétként, másfelől percipiálva a történés és a befogadó közti felületet, e jelenlétből, szinkronitásból történő minduntalan kicsúszásban, a mindenkori távollétben tapasztalható meg. Fel- és lekapcsolódás egy másik testre, fel- és lekapcsolódás a saját testre.
Installációimban objektumként kezelem mozgóképeimet, melyek köré kísérleti jelleggel másféle médiumú objektumokat –fotó, kisplasztika, szöveg, hang-, hétköznapi tárgyakat –tükör, kavics, virágszirom, raklap, szappan, lavór, kamion- helyezek, és ezekből valamiféle asszociatív-gondolati teret építek fel.
A gondolati terek egyes elemei egymásra is rímelnek, de dialógusba kezdenek a munkacsoport többi tagjának műveivel és az e térben élő előadóként megjelenő, a mozgóképi testet megkettőző táncossal. Az élő szereplő táncával a játék folytatódik, jelenlét és távollét dinamikája újabb síkba térül.
Exhibited works:
Bolcsó–Harsányi–Szűcs: Connected Feelings
The dancer’s feelings (through measured brainwave, face expression, sweating, heartbeats) are visible thereby she is at the mercy of the audience. This experiment focuses the contextual behaviour and the cultural differences of people. It is provocative, because the participants /audience must secede from their usual passive observer state by touching and manipulating the dancer through real physical contact and the surrounding devices. The outcome of the live act is wholesale influenced by both the reaction of the active participants and the dancer.
Horváth Helén Sára (H) Transcendental, media-based spiritual graphics
SURFACE-WOUNDS, Koroknai Zsolt DLA (H) & Kovács Noémi Anna (H) & Ladjánszki Márta (H)
The performance carries the meanings and interpretations of experimental motivation and the intertwining of several arts in its visuals and its meaning. The everlasting parallel between a show and a theatrical performance is used as building blocks and analytic inspiration with the use of the unique Hungarian cultural history behind the classic idiom of the fine arts, the bodyart, interpreted by Hajas Tibor. The beliefs of older times are shown in a scenic mirror in the performance titled „Surface-wounds”.
The role of the body, the trans-positioning of bodyart, the meaning and the form are interpreted through the techniques of avantgarde media. It shows the process behind creation, through the visual and physical spontaneity, with the use of historic elements in an experimental fashion. Thus using it as a „reagent” in the control of its self-analysis, it provides a new direction in the possibilities and the interpretive language of experimental art.
„An „image” is more than the product of observation. It manifests itself as a collective or individual symbolization.
Everything, that we see or notice with our inner eye, can be interpreted, or turned into an image, thus. So the meaning of the image, if we are strict, after all can only have an anthropological meaning…
In an anthropological meaning, a human isn’t viewed as a master of its images, but – which is absolutely different – is just a „vessel for the images”: is being used by the images that it itself created…” In: Hans
Belting: Kép-antropológia. Kijárat Publisher, 2003, Budapest, 14. o.
Technically it uses the vertical divisions of the stage as physical and psychological transpositions for „bodyart as the skin’s formula”, thus sampling the transcendent qualities of the micro and the macro world.
Hajas Tibor: „The realistic interpretation of reality is a magical adventure: it creates a different world from the one we know, and the one that we see”
Because the reversed quote can be plausible as a scenic statement, we discover the relativity of time, the stress on the phrases and the possible views in the new interactive medias in the performance, Surface-wounds.
(Koroknai Zsolt)
The L1 Independent Artists Association of Public Utility constantly seeks the opportunity to encourage such new, or already existing works of art, which reinterpret tradition, or interpret it in an avantgarde fashion. Such a collaboration can be witnessed with artist Koroknai Zsolt, who is a recurring person in the visuals of Ladjánszki Márta’s dance-performances.
Koroknai Zsolt aims to create a new area, and as such create a series, where the art and creations of bodyart are reinterpreted and shown in today’s world. Such as Mezon Temporary (2010) and Tér-Zuhanás (2011) audio-visual-dance-show. The same reinterpretation can be found in the current show as well.
THE NATURE of POWER, Lakat Andrea (H) & Vágó Anikó (H)
The moving body acts as a graphic tool (living stilt, cliché). The visual concept includes the body, space and time within an abstract and concrete formal framework, personal body patterns are involved. The conscious and unintentional gestures become actions. It is a performative creating process.
For me painting is: rhythmic movements and gestures on the canvas, and rhythm is dance. Dance is ethereal visuals with no tangible outcome, the final image is realized in the audience.
During my dancing career I studied fine arts, so I got acquinted with both of the fields. I majored in Applied Graphics in 2011 and then in 2016 I graduated from the Metropolitan University of Budapest specializing in painting and graphics.
Vagó Anikó
I was thriteen, when I started playing the guitar, and founded my first band in 2001. We covered songs of Finnish metal bands besides playing a few of our own. At the very same time, I began to learn classical singing at Bartók Béla Music School. Later on, after a short interval, I continued my studies at Magyar Hajnal Studio, this time focusing on rock singing. In 2013, I was admitted to Metropolitan University, where I met Andrea Lakat, dancer. These days we work together on common projects, which mingle fine arts with singing and dancing. Our first performance as a duo took place in Műcsarnok, Budapest in december, 2016.
Réka Szűcs (H)
filmmaker, dance film researcher, curator
https://www.rekaszucs.com/bio
My experimental short films (for which I often use cine-film), are choreographic works without dialogue that deconstruct the narrative systematically. They are dance films, if you like. My intention making these mostly improvisational moving images is to find what’s called ‘wild seeing’ (Bernhard Waldenfels): although the filmed moving image in contrast to the live performance is reproductive, the film’s concept brings a pre-predicative experience (Edmund Husserl) into focus. That is to say, it doesn’t define, nor interpret anything, but the sequences of shots, the montage, and the texture of sound directly open into the current happening within the frame. They play dynamically with both Presence and Absence. Sometimes the screen is perceived as a mask or a membrane, it acts like a surface between the happening and the audience, and yet other times the screen vanishes completely.
As a result, the dynamism of receiving these moving images can be experienced as a series of immediate kinaesthetic and visceral sensations, as a kind of “absolute presence” This dynamism can also be experienced by perceiving the surface between the on-screen happening and the audience: seeing this constant slipping out of presence and synchronicity as a kind of ‘prevailing absence’. It brings about feeling connected to and disconnected from the body-mind of another, as well as feeling connected to, and disconnected from one’s own body-mind.
Hrafnhildur Einarsdóttir (1986, Iceland)
dance artist and choreographer
is a freelance dance artist and choreographer born in Reykjavík, Iceland. In Iceland she did most of her dance study at Klassíski Listdansskólinn. She graduated from Laban in London spring 2009 with BA in Dance Theatre. Over the past years Hrafnhildur has been working equally as a performer as well as choreographing her own work, where she has recently started to explore new pathways, experimenting with camerawork and sound.
Summer 2009 Hrafnhildur was awarded the DanceWEB scholarship program in Vienna, Austria, same year she was awarded as a leading art student of the year in Kópavogur, Iceland. Autumn 2009 Hrafnhildur created and performed in a collaborative work with Danskonstkollektivet Sch!! In Stockholm and during a residency period at theatre Tou Scene in Stavanger, Norway.
Currently She works with the art collective Owenarts on a dance and music research project, which has been presented in Utrecht , Holland, and is being developed for a performance in London in the summer 2010. She is also a part of the international performance art association, Meetoo Moving Arts Network.
mamusociety.wordpress.com 