LÉLEK-FORMÁK / SOUL-SHAPES – 2016.01.08. / 19:00

MAMU-meghivo01-VERESEGYHÁZA

MAMU-meghivo02-VERESEGYHÁZA

LÉLEK-FORMÁK / SOUL-SHAPES
2016.01.08 − 2016.01.22.
Kiállító művész / Exhibiting artist: Veress Enéh Erzsébet

Kurátor / Curator: Klement Zoltán
Megnyitó / Opening: 2016. január 8. / 8 January 2016 (péntek / Friday) • 19:00 / 7 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Kozák Csaba művészeti író / art writer
Közreműködik / Contributor: Dóra Attila zenész / musician
Megtekinthető / On view: 2016. január 22-ig / till 22nd of January 2016, kedden, szerdán és csütörtökön 14:00-18:00 / Tuesday, Wednesday &Thursday 2 p.m.- 6 p.m.(vagy egyeztetés alapján / or by appointment)

A kiállítás a veresegyházi Udvarház Galéria és a MAMŰ Galéria együttműködésében valósul meg. / The exhibition is realized in collaboration with Udvarház Gallery (Veresegyház) and MAMŰ Gallery.

MAMŰ Galéria / Gallery
H–1071 Budapest, Damjanich u. 39.
(bejárat a Murányi utcából / entrance from Murányi street)

———————

Veress Enéh Erzsébet közvetlenül feltett kérdésekre keresi a választ: mi az élet, mi a lélek, mi az anyag, hol rejtőzik benne a lélek, hogyan válik láthatóvá. Mi az anyag sorsa, hogyan bontható ki a mozdulatlan – jelen esetben kőből, fából – mozgást imitáló forma. A kőbe zárt titok hogyan jelenítődik meg a szobrász keze alatt, hírt adván a szellem, intellektus létezéséről. Az anyag emlékezik, emlékeztet mindarra mely egykoron volt. Hogy milyen lesz az újjászületése a szobrász vésője által, az sokszor talán esetleges. A látható eredményt a formát teremteni bíró művész alkotó gesztusa igazolhatja, amely a semmi ellen feszül. / Klement Zoltán

Veress Enéh Erzsébet (1969, Uzon) szobrászművész 1980-ban kezdte tanulmányait a Marosvásárhelyi Képző és Zeneművészeti általános iskola festő szakán. 1984-88-ig a Bukaresti Nicolae Tonitza Képzőművészeti Líceum növendéke volt. 1996-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Mesterei: Gyarmati János, Barabás Éva, Somogyi József, Bencsik István, és Karmó Zoltán. 1997-ben művészeti rajz és művészettörténet tanári diplomát szerzett. 1996-98 között részt vet a Magyar Képzőművészeti Egyetem mesterképzésében. Számos munkája megtalálható hazai és külföldi magángyűjteményekben.

Legutóbbi egyéni kiállításai
2008  Székely Bertalan ház, Szada [Tóth Líviával] ▪ Platán Étterem, Budapest [Fazakas Tiborral]Ÿ ▪ LIMES Galéria, Komárom [Tóth Líviával]
2011  Boltíves Galéria, Budapest [Gál Lehellel]
2013  Pál Galéria, Csíkszereda [Gál Lehellel]
2014  Levendula Galéria, Gödöllő [Gál Lehellel]
2015  Udvarház Galéria, Veresegyház

Legutóbbi csoportos kiállítások (válogatás)
2009 Művészetek Háza, Gödöllő
2011 Együttállás, Udvarház Galéria, Veresegyház
2012 Pál Galéria, Csíkszereda
2013 LIMES Galéria, Komárom ▪ Városi Galéria, Szabadka
2014 Bernády Ház, Marosvásárhely

Díjak
1994 Forrás díj
1996 Hermann Lipót díj
2013 Lisznyay Szabó Gábor Művészeti Díj
/
 
Enéh Erzsébet Veress seeks to uncover directly raised questions: what is life, what is spirit, what is the substance and where the spirit hides in it and how could it be displayed. What is the destiny of the substance and how could the moveless, motion imitating form unfold, in this case, from stone and wood. How can be the secret, locked in the stone, revealed by sculptor’s hand, providing the news about the existence of spirit and intellect. The material remembers, as well it reminds us of everything once existing. Its rebirth by the sculptor chisels is perhaps often incidental. The visible results may be proved by the ingenious gesture of the form-creator artist that wrestles against nothing. / Zoltán Klement

Enéh Erzsébet Veress (1969, Ozun, RO) sculptor started her studies at Painting Department of the Fine Art and Music Elementary School in Targu-Mures (RO) in 1980. Between 1984 and 1988 she was a student at Nicolae Tonitza Fine Art Lyceum (Bucharest, RO). She graduated from Hungarian University of Fine Art, Sculptor Department. Veress’s masters: János Gyarmati, Éva Barabás, József Somogyi, István Bencsik and Zoltán Karmó. She earned a teaching degree in art drawing and history of art in 1997. She participated in the Master Program at Hungarian University of Fine Art between 1996 and 1998. Several of her work can be found in national and international private collections.
 
Latest solo shows
2008   Székely Bertalan House, Szada (H) [with Lívia Tóth] ▪ Platán Restaurant, Budapest (H) [with Tibor Fazakas]Ÿ ▪ LIMES Gallery, Komárom (H) [with Lívia Tóth]
2011   Boltíves Gallery, Budapest (H) [with Lehel Gál]
2013   Pál Gallery, Miercurea-Ciuc (RO)[with Lehel Gál]
2014  Levendula Gallery, Gödöllő (H) [with Lehel Gál]
2015  Udvarház Gallery, Veresegyház (H)

Latest group exhibitions (selection)
2009   House of Arts, Gödöllő (H)
2011   Constellation, Udvarház Gallery, Veresegyház (H)
2012   Pál Gallery, Miercurea Ciuc (RO)
2013   LIMES Gallery, Komárom (H) ▪ City Gallery, Subotica (SRB)
2014  Bernády Ház, Targu-Mures (RO)

Awards
1994  Forrás Award
1996  Hermann Lipót Award
2013 Lisznyay Szabó Gábor Art Award

 
——————-

Lélek – Formák

Kozák Csaba
Elhangzott Veress Enéh Erzsébet Lélek-formák című kiállításának a megnyitóján a budapesti MAMŰ Galériában 2016. január 8-án.

Veress Enéh kiállításának címe: Lélek-formák. Első olvasatban értelmezhetetlen ez a szókapcsolat, hiszen a léleknek nincs formája. Nem hiszem, ám többen állítják, hogy a halál pillanatában az emberi test súlya – minimálisan –, de kevesebb lesz, mint azt korábban mérték. Mivel a lélek nem matéria, ezért az mérhetetlen. Formája sincs, konkrétan ábrázolni lehetetlen. Amennyiben amorf, azaz alaktalan lenne, akkor sem lehetne direkt módon, autentikusan megjeleníteni, lerajzolni, plasztikailag megformázni. Tehát a léleknek nincs morfológiája. Kivételt képez a Szentlékek, a Spiritus Sanctus. A kereszténységben a Szentlélek személy, de az ikonográfiában sohasem személyként, hanem galambként ábrázolják, gondoljunk például Jan van Eyck : Mária és a Szentlélek festményére, amin a Szentlélek egy fehér galamb képében száll Mária fejére. Esetünkben csupán arra hagyatkozhatunk, hogy a művészet vizuális átiratában valahogyan értelmezzük a lelket a síkban és a térben. A művész konceptuálisan felépített jelen kiállításán ezt teszi, a saját interpretációjában próbálja körbejárni a lélek formáinak tematikáját. Megkísérti a lehetetlent: az anyagtalan lelket anyagi természetűvé tenni.
Az utolsó három évben készült munkák anyaghasználata, technikája változatos: van itt papír, tusrajz, mészkő, csont, márvány, bronz, vörösréz, pala, kő, ám a legjellemzőbb a festett vagy a nyers, festetlen fa. A matériákból adódóan a színvilág a barna és annak árnyalataiban tartott, megjelenik a szürke, a fekete-fehér és azok köztes átmenetei, a réz vöröse, a citrom sárgája, a moha zöldje és a rajzok világító pirosa-bordója. A művek formavilága többnyire hajlékony, lekerekített, lágy, oválisba hajló, hullámzó, tehát alapvetően organikus, bár fiókba zárt fali plasztikáiban és tusrajzaiban megjelenik a geometrikus keret, a mértani szigorúság, ám azt mindig oldja és felülírja a központi motívum. Nem kell zoológusnak, ornitológusnak lennünk ahhoz, hogy a reprezentáció során felismerjük a ló vagy a jávorszarvas fejét, bár tegnap tudtam meg tőle, hogy a két lény koponyája alapvetően úgy különböztethető meg, hogy míg a ló koponyacsontja lapos, addig a jávorszarvasé púposan kitüremkedik, domború. Előző kiállításán beavatott abba, hogy gyerekkori rajzain ugyan lovak szerepeltek, de kedvence mindig is a jávorszarvas volt. Enéh – akinek a neve innen eredeztethető – gyerekkorában annyira hiperaktív volt, hogy szétszórtságát, szertelenségét, vibrálását csak úgy lehetett csillapítani, ha olyan képeket nézegethetett, amin jávorszarvasok voltak. Ezt az alapmotívumot következetesen beépítette, átmentette művészetébe. A lélek formáinak ürügyén manifesztálódott állatábrázolásai részben – mint előbb utaltam erre – anatómiailag pontosak, de vonalainak, plasztikái testének kidolgozása általában leegyszerűsített, absztrahált, asszociációkra késztető, utalásszerű. Lovainak, jávorszarvasainak szemébe madarakat telepít, apró, hengeres vörösréz pálcikái ugyanúgy lehetnek kinyíló szárnyak, mint agancsok: a dekódolást a nézőre hagyja. Minden munkáját a natura végtelen tisztelete és az életigenlő szeretet hatja át. Legyen az egy amőbaszerű, zárványosan terjeszkedő, szétfröccsenő zárvány, a lélek kiismerhetetlen belső útjait megjelenítő Megidézve mű bronza vagy éppen a barátjának, Antall István emlékének szentelt Pityke című kisplasztikája. A közel két tucatnyi síkban és 3D-ben kivitelezett művei közül engedjék meg, hogy számomra a legfontosabbakat említsem meg. A biblikus idézetű „Szomjazom és innom adtatok…”, mészkő és pala kombinációjából építkező plasztikája gyakorlatilag egy mohával borított madáritató. A minimális beavatkozással készült madárka viszont egy olyan kőkarimára van telepítve, melynek szimbolikája kettős. Az itató medencéjébe egy kibomló virág kelyhét és egy kinyitott tenyeret egyaránt beleláthatunk. Hullámok című fali plasztikáján a barna különböző árnyalataiban tartott hármas hullámvonal követi a jávorszarvas fejét, így mintegy a hármas aurával idézőjelbe teszi azt, a tárgyiasult megjelenítést magasabb, elvontabb szintre emeli. A művész játékossága és humora is bizonyságot nyer a Lépegető gondolatok (miért nem haladhatna a gondolat lépésről-lépésre?) és a Bacsó Péter kultikus filmjét, a Tanú parafrázisát adó „Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk” című, rozettás citromszeletet ábrázoló művén. Az alkotó az installálás részleteire ugyanúgy ügyel, mint magára a műalkotásra. Ennek egyik példája a karcsú, vékony posztamensre állított Ormányos, ami gyakorlatilag egy elefánt fejének sematikus, emblematikus, minimalizált absztrakciója. Lélekgyűjtő és Bezárt lelkek művein apró, különbözően színezett hengerekkel szimbolizálja az emberi lelkek sokféleségét és csapdába ejtett, szabadságától megfosztott természetét. Másutt a kiválasztott lelket az Isten tenyerén hordja, onnan röpteti a lélek madarait a fény felé. Csíra munkáján, a márvány, bronz, mészkő hármasából építkező művén megtörténhet az, hogy az utód, a mag, a gyermek együtt lélegzik, pulzál az őt befogadó, kihordó, majd útjára engedő testtel. A művész Fények játéka műve – akárcsak a többi, horizontálisan terjeszkedő munkája – melegséget sugárzó, simogatásra késztető. A két különböző fa applikációjából szerkesztett Ébredése egyszerre utal a hajnalok világosságba forduló szakaszának madárcsicsergésére és magára a genezisre, a teremtés misztériumára. A Kezdetben plasztikán még csak alakulóban van, formálódik az ovális keret ölelésében egy madárka, míg a Fájdalom szobrán a lófej már érez, fájdalmát nyeríti ki a világba. A lélek ismert és ismeretlen rezdüléseit kivetítő műveit egy sorozat zárja. A Vándorló lelkek tizenöt miniatűr variánsa palából, mészkőből és itt-ott rézpálcikákból építkezik. Ezek a kicsiny formációk néhol a szárnyak, csőrök helyén csipkézettek, míg a lélek madarainak szemürege áttört, lyuggatott. A tenyérnyi kompozíciók, így, egymás után sorjázva ugyanúgy érvényesek, mint a tárlat nagyobb méretű munkái. Veress Enéh bátor vállalkozása, hogy a psziché, a lélek mibenlétéről, rejtelmeiről értekezzen a művészet nemzetközi, határokat nem ismerő nyelvén. Se lélekbúvár, se lélekelemző nem vagyok. Ám nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a művész tiszta, lelkiismeretesen elvégzett, a lélek ismeretével átitatott munkái bárhol, bármilyen kiállító-teremben megállják a világban a helyüket. A látszatra laza, könnyed kivitelezés mögött kemény munka áll. Az ő munkássága homlokegyenest ellentétben áll napjaink lélekölő, lélekromboló emberi tevékenységével. Sokkal inkább lélekemelő, amit a lélek-formák hívószavakra ma itt elénk tárt.

——————-

IMG_5567IMG_5573IMG_5599IMG_5604IMG_5608IMG_5609IMG_5614IMG_5615IMG_5617IMG_5635

———————
MAMŰ Galéria / Gallery
http://www.mamu.hu ▪ mamusociety@gmail.com ▪ +36 30 574 7054
Cím / Address: H–1071 Budapest, Damjanich u. 39. (bejárat a Murányi utcából / entrance from Murányi street) Nyitva / Open: K-Cs / Tue-Thu: 14:00-18:00 / 2-6 p.m. (vagy egyeztetés alapján / or by appointment)