PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK / PARALLEL STORIES

MAMU-meghivo-APOR-2014-web01

MAMU-meghivo-APOR-2014-web02

PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK / PARALLEL STORIES
2014.04.11. – 2014. 05.02.

Kiállító művész / Exhibiting artist: Ferencz S. Apor

Megnyitó / Opening: 2014. április 11. / 11 April 2014 (péntek / Friday) • 19.00 / 7 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Farkas Viola művészettörténész / art historian
Megtekinthető / On view: 2014. május 2-ig / till 2nd of May 2014,
szerdán, csütörtökön és pénteken 14.00-18.00 / Wednesday, Thursday & Friday 2 p.m.- 6 p.m.
(vagy egyeztetés alapján / or by appointment)

A meghívón / On the flyer: © Ferencz S. Apor: Barátnők a műhelyben / Girlfriends in the workshop, fotó / photo, 2014

Ferencz S. Apor (1975, Csíkszereda) képzőművész művészeti tanulmányait a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában kezdte (1990 -1994), majd a Bukaresti Művészeti Egyetem, Iparművészeti fakultásán diplomázott 2001-ben. Tagja többek között a budapesti Caffart Képzőművészeti Egyesületnek, a kolozsvári Barabás Miklós Céhnek és 2012 óta a MAMŰ Társaságnak. Rendszeres résztvevője nemzetközi művésztelepeknek (pl. Zalai Nemzetközi Művésztelep, Kecskeméti Kerámia Stúdió, Gyergyószárhegyi Nemzetközi Művésztelep). Szakmai elismeréseinek sorából kiemelendő a Barcsay díj (2011), a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja (2003 és 2010) és Hollósy Simon ösztöndíj (2006). Legutóbbi egyéni kiállításai: Friss Galéria, Budapest (2010); Korunk Stúdió Galéria, Kolozsvár (2012); PAG, Csíkszereda; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (Ráduly Margittal és Csíki Szidóniával közösen, 2013); MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, Sepsiszentgyörgy (2014). Legutóbbi csoportos kiállításai (válogatás): Magyar Kortárs Képzőművészet, Kínai Szépművészeti Múzeum, Peking (2011); Barcsay-díjasok kiállítása, Barcsay Gyűjtemény, Szentendre (2012);Rovás Galéria, Kassa, (2012); “LINEUP”, MAMŰ Galéria, Budapest (2013), Art Market Budapest (2013).

///

Apor Ferencz S. (1975, Miercurea Ciuc, RO) started his art studies at Nagy István Art School (1990-1994), then he graduated from the Art and Crafts Faculty of Bucharest University of Arts in 2001. He is member of several art organizations such as, the Romanian Artists Union, the Caffart Association in Budapest, and the MAMŰ Society. He participates regularly in international artist colonies (Zala International Art Camp; Kecskemét Ceramics Studio; Lăzarea International Art Camp). Among his professional recognitions we may mention: the Barcsay Prize (2011), the Art bursary of the Communitas Foundation (2003, 2010) and the Simon Hollósy bursary (2006). Latest solo shows: Friss Gallery, Budapest (2010); Korunk Studio Gallery, Cluj-Napoca (2012); PAG, Miercurea Ciuc; Haáz Rezső Museum, Sfântu Gheorghe (with Margit Ráduly and Szidónia Csíki, 2013); MAGMA Contemporary Medium, Sfântu Gheorghe (2014). Selected group exhibitions: Hungarian Contemporary Art, Chinese Fine Art Museum, Peking (2011); Exhibition of Barcsay-awarded, Barcsay Collection, Szentendre (2012);Rovás Gallery, Kosice, (2012); “LINEUP”, MAMŰ Gallery, Budapest (2013), Art Market Budapest (2013).

DSC_0073

DSC_0074

DSC_0064

DSC_0057

DSC_0084 IMG_0918

————-

FARKAS VIOLA művészettörténész megnyitószövege

PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK

Q Újabb jelentése Q Univerzumnak

„A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.”

Legutóbbi jelentésemben említettem, h mi, a Q kontinuum lakói halhatatlanok vagyunk, így nem ismerjük azt a jelenséget, mely különböző formáiban megtalálható a halandók bolygóin, és a Föld nevű bolygón művészetnek hívják. Az ún. művészet csak olyan bolygókon jött létre, ahol behatárolható, véges a gondolkodó, önmagára reflektáló entitás létezése. Ez a jelenség segíti őket a mulandóság gondolatának elviselésében. A halandók organikusak: éheznek, fáznak – a Föld nevű bolygón néha igen kellemetlen az éghajlat – különböző testnedveik vannak, melyek aztán egy sor probléma forrásává válnak. Mindez, és elsősorban a végesség tudatából eredő szorongás az, mely létrehozta, hogy valami magukon túlmutató dolgot alkossanak. Viszont igen érdekes, hogy miután kívül helyezték magukon, és tárgyiasították a halhatatlansághoz vezető útjukat, továbblépnek, mintha misem történt volna, és ugyanolyan esendő halandók maradnak. Olybá tűnik tehát, hogy a művészet haszontalan, nem az emberi lét jobbulására dolgozik. (A Föld nevű bolygó lakói embereknek nevezik magukat.) Rég halhatatlanok – vagy ahogy ők hívják: angyalok – lennének, ha képesek lettek volna az ún. művészi tapasztalat elsajátítására, és a művészetben kifejezett erkölcsi ideálok szerinti változásra.

Másrészt a Föld nevű bolygó lakói mégiscsak folyton azon töprengenek, hogy mi történik a halál után, – ha már a halhatatlanság számukra szinte lehetetlen – van-e élet a halál után, vagy egyszerűen csak eltűnnek az ismeretlenben? Ha a művészet mégsem a halhatatlansághoz vezető út, még mindig használható, mint ismeretelméleti metafora. A Föld nevű bolygó lakóinak van egy érdekes tulajdonságuk: előbb ismernek fel dolgokat és jelenségeket a művészetben, – ahogy ők mondanák, sejtéseik vannak, – minthogy ezek a felismerések a tudomány elfogadott részévé válnának.

Észrevettem, – az emberek idejével mérve pár évtizede, – hogy a Föld nevű bolygó lakóit egyre sűrűbben foglalkoztatja a párhuzamos létezések kérdése. Sejtik, – amit mi tudunk, – hogy végtelen számú Univerzum létezik, és minden, ami megtörténhet, meg is történik valamelyik világegyetemben. E forgatókönyv szerint a halál nem is létezik valódi értelemben, minden lehetséges univerzum egyszerre létezik. Mivel ők organikusak, ezért egyes szerveik rendeltetés szerint megsemmisítik magukat, de az élet érzése, hogy: Ki vagyok én?- egy kb. 20 wattos energiaforrás, soha nem hal meg, s ez az energia lép át egyik világból a másikba.

A Föld nevű bolygó lakói lassan ráébrednek, hogy a valóság egy olyan folyamat, mely igényli a tudatukat.

Nádas Péter Párhuzamos történetek című könyve jutott az eszembe, mely egy nyitott szerkezetű regény ahol a cselekményszálak állandóan váltakoznak, számos megkezdett, de be nem fejezett történettel találkozunk. Különböző emberek történeteit látjuk, akik vagy nem is találkoztak, vagy csak felszínesen ismerik egymást, mégis hatnak a másik életére. Megismerjük az emberek gondolatait, a képzeletüket, mivel az elképzelt, akár soha ki nem mondott gondolatok ugyanúgy befolyásolják az emberek életét, mint az ún. valós történetek, az ún. valóság.

Miközben ezt a jelentést írom, éppen megnyitok egy kiállítást, melynek szintén Párhuzamos történetek a címe, Ferencz S. Apor műveivel. Az az érzésem – ha értik ezt a kifejezést – hogy Ferencz S. Apor bajban van az őt körülvevő, a társadalom és a civilizáció által kínált jelenlegi ún. valósággal, és mintha máshova vágyódna, máshova kívánkozna. Fotóalapú képein megjelennek kontúrrajzos alakok, melyek testetlenségük révén, téren és időn kívül mozognak. A tér és az idő nem egy nehéz tárgy, hanem az elménk által használt eszköz, hogy mindent egybeszőjön.

Ferencz S. Apor Őz történet című installációja az emberi felsőbbrendűség, a természet rendjébe – vagy káoszába? – beavatkozó ember, az önzés kritikája. Már említettem előző jelentésemben: a társadalmi berendezkedés érdekes ezen a bolygón, a piramis modellhez hasonlít, alá-fölé rendelt viszonyokkal, az emberek nem tekintik egyenlőknek magukat. Ezért aztán azon sem csodálkozhatunk, hogy a Föld nevű bolygó lakói nem védik, és nem tisztelik az őket körülvevő természetet. Az őz rémálmai mi vagyunk.

Ahol épp most állok található a Maszk modellek mindenkinek sorozat, s e maszkok kicsit olyanok, mint én. Akárkik, bárkik lehetnek, csak elsőre gondolhatnánk, hogy rejtőzködnek, de rejtőzködésük épp maga a feltárulkozás. Akár az identitásunkat hagyjuk el, akár a kontextust váltjuk le, az a meglepetés ér minket, hogy eltávolodva és felülemelkedve az addigi valóságtól illetve valóságon a világ egy olyan képét, egy olyan másik arcát mutatja, ami mindig is megvolt, csak mi soha nem láttuk. Mint már említettem a valóság csupán illúzió, bár igen kitartó.

Végezetül azt mondhatom el, hogy az emberek talán azt nem értik még, s egyszer talán ráébrednek majd, hogy a halhatatlanság nem öröklétet jelent az időben vég nélkül, hanem egy időn kívüli tartózkodást.

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, 
már azt, hogy minden kép és költemény, 
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, 
a lepke öt és mindhármunkat én.

—–

%d blogger ezt kedveli: