KONTROLL / CONTROL

KONTROLL / CONTROL
2014.02.14 − 2014.03.07.

MAMU-meghivo-FEKETE-CONTROL01(1)

MAMU-meghivo-FEKETE-CONTROL02ok

Kiállító művész / Exhibiting artist: Fekete Tibor

Kurátor: Fándly Edit művészettörténész / art historian
Megnyitó / Opening: 2014. február 14. / 14 February 2014 (péntek / Friday) • 19.00 / 7 p.m.
Megnyitja: Fándly Edit

Megtekinthető / On view: 2014. március 7-ig / till 7th of March 2014,
szerdán, csütörtökön és pénteken 14.00-18.00 / Wednesday, Thursday & Friday 2 p.m.- 6 p.m.
(vagy egyeztetés alapján / or by appointment)
Záróesemény / Finissage event: Fekete Tibor tárlatvezetése / Guided tour with Tibor Fekete
2014. március 7. / 7 March 2014 – 17:00 / 5 p.m.

Fekete Tibor egyéni kiállításának központi eleme a Kontroll címet viselő interaktív multimédiás installáció. Ezen alkotás egyrészt a vizuális manipuláció kérdéseit feszegeti, másrészt a beavatkozás és a változtatás lehetőségét felkínálva világít rá a személyi irányítás illuzórikus voltára. A kiállításon bemutatásra kerülő további alkotások e gondolati séma szegmenseit, részelemeit világítják meg és értelmezik át: hol a megfigyelés, az irányítás, a beavatkozás, hol pedig az egyén társadalmi meghatározottságának témáira fókuszálva.

//

The interactive multimedia installation, Control is the centrepiece of the Tibor Fekete’s solo show. On the one hand this artwork insists on questions of the visual manipulation and on the other hand it reveals the illusory nature of personal control by offering the possibility of intervention and alteration. The additional works illuminate and interpret layers and sub-elements of the mentioned conceptual schema, by examining one by one issue such as surveillance, controlling, intervention and the individual’s social determination.

 

—-

MEGNYITÓSZÖVEG

FÁNDLY EDIT: Fekete Tibor – Kontroll

Fekete Tibor MAMŰ Galériabeli kiállítása a 2010-ben Nagyváradon megvalósult, Képek a képekről című egyéni kiállításának folytatásaként is tekinthető. A négy évvel ezelőtti tárlat vizuális konklúziója volt a Tibor által végzett mélyreható, interdiszciplináris kutatásnak, amelynek fókuszában a kép és vizuális manipuláció mamut-témája állt. Az akkori anyagból három munka itt is bemutatásra kerül. Az említett folytonossági együttható azonban nem merül ki kizárólag az újra-kiállítás gesztusában. A bemutatásra kerülő friss munkák koncepciójukat tekintve − korábbra datált társaikkal együtt − ugyanazon téma égisze alatt foglalnak helyet, tovább árnyalva ennek értelmezési lehetőségeit, ugyanakkor egy természetes fejlődési folyamat nyomait is magukon viselik.

A mostani, hat munkából álló együttes olyan fogalmak mentén helyezhető el, mint az irányítás, a megfigyelés,a beavatkozás vagy éppen az egyén társadalmi meghatározottsága.

A kiállítás központi eleme a KONTROLL címet viselő interaktív multimédiás installáció. A munka egy vetített, 3dimenzióban megszerkesztett, forgó dobozstruktúra, amelynek belsejében az alkotó háromdimenziós önarcképe látható. A doboz külső felületét a romániai kommunista időszak fekete-fehér propaganda képei fedik le, míg a belső felületet színes reklámképek, a fogyasztói társadalom tárgyait, szimbólum-termékeit megjelenítő plakátok borítják. A néző térbeli mozgásával és egy joystick segítségével befolyásolhatja a látványt. Beavatkozása révén, hol a doboz belső felülete, hol pedig a külső réteg válik láthatóvá. A munka több síkon érintkezik és utal az irányítás, azaz a kontroll fogalmára. A fekete-fehér valójukban elénk táruló, rendszerváltás előtti időszakot felelevenítő képek látványa önkéntelenül is felidézi a kommunista párt mindent irányítani, kézben tartani kívánó mivoltát. Más motivációtól hajtva ugyan, de a fogyasztói társadalomban is tetten érhető az egyén teljes körű, felsőbb irányításának vágya. A két pólus közötti különbségek a manipulációs „fegyverarzenál” használatában oldódódnak fel. A kommunista államapparátus éppúgy alkalmazta ezeket, ahogyan jelenünk is.
Az „égi szférából” alászálló, aranyozott joystick nemcsak az interakcióra csábító eszköz, hanem bennünk, nézőkben is felébreszti a mindent-irányítás vágyát.

Míg ezen installációban a megfigyelés témája inkább közvetett módón van jelen, addig a PANTOPTICON (EDWARD SNOWDENNEK) című 2014-es alkotásban központi helyet foglal el.
A biztonsági kamerák expanziós térhódításának következményeként az örök megfigyelt státusszal szembesülünk nap-mint nap. Ezen jelenségre több művészeti alkotás is reflektált már, különböző megközelítési módokból, más-más médiumok közvetítésével. Példaként említhetjük Banksy egyes street-art munkáit,[1] vagy a Tate Modern 2010-es Exposed: Voyeurism, Surveillance and the Camera [2] című csoportos kiállítását, amely a megfigyelést helyezte koncepciójának középpontjába. Tibor interaktív multimédiás installációja is e példák sorában foglal helyet. Munkájában, az Edward Snowden nevével fémjelzett megfigyelés-botrányra utaló, aktualitás-reflexión túl a jelenség szociológiai, társadalom-elméleti gyökerei is felhívja a figyelmet. A monitoron látható közel 300, biztonsági és térfigyelő kamerák által készített fotóknak véletlenszerű kiválasztása által létrehozott struktúra Jeremy Bentham Panpktikonjának felépítését idézi. Az angol filozófus 18. század végi épületterve egy gyűrű alakú építmény, amely egy tornyot magába foglaló, kör alakú udvart zár magába. A toronyban elhelyezkedő személy számára szemmel tarthatóvá válik mindenki, aki az épületben tartózkodik. Michel Foucault társadalomra alkalmazott panoptikum hasonlatának is a benthami utópia modell jelentette a kiinduló pontját.
Az installáció szerves része a monitor fölött elhelyezett webkamera. Azon túl, hogy érzékeli a mozgást, képeket is készít a látóterébe belépőkről, az így készült felvételek bekerülnek a már említett fotókból álló struktúrába. A kinyúló konzolon elhelyezett irányítógombokkal, nézőpontot válhatunk, azaz hol a sokszemű obszervert, hol a megfigyeltek fotóit láthatjuk, közöttük az önmagunkét is. A munkában elmerülve szkizofrén szituációba csöppenünk, egyrészt gombnyomásra mi is megfigyelőkké válhatunk, másrészt bekerülve a rendszerbe egyszerre megfigyeltek is vagyunk.

A STAND UP FOR YOUR RIGHTS címet viselő installációban a pankrátor figura kezében elhelyezett transzparens a jogainkért való kiállásra, szó szerinti fordításban felállásra szólít fel. A munka teljes értékűvé azáltal válik, hogy helyet foglalunk a piros széken. Mi leülünk, a ringben elhelyezett második figura pedig feláll. A transzparens buzdító felirata és a befogadó által végrehajtott mozgás ellentétes volta a gyermekjátékok könnyedségével szembesít azzal, hogy esetenként inkább a kényelmes, nézői passzív megfigyelő pozíciót választjuk, aktivitásunk kimerül a mások irányításában. A kiállításon elhelyezett, interakciókra épülő és arra csábító alkotások között sajátos pozíciót foglal el ez a munka, az elhelyezett aktivitásra sarkalló szöveg jelenlétével.

A KIFESTŐKÖNYV című videó-munka első látásra kakukktojásnak tűnhet, hiszen ez az egyetlen a kiállított alkotások között, amely nem interaktív. A 2008-as, a 2 perc 20 másodperces videó egyetlen jelenetből áll, mely egy kifestőkönyv lapján megjelenő, a rajzfilmekből jól ismert dalmata kölyökkutya motívumára épül. A kép alsó regiszterében látható filctoll mozgását követhetjük figyelemmel. A mozgási folyamat a dalmata pöttyeinek az egész képfelületre való kiterjesztésére irányul, a rajz által megszabott körvonalakat és kereteket átlépve. A gyermekkorunkból jól ismert kifestő-játék, a maradj a vonalon belül felszólítással összekapcsolt emléke villan fel emlékezetünkben – átvitt értelemben társadalmi pozíciónk kereteire, határvonalaira világítva rá.

A FELFÚJHATÓ ÖNARCKÉP alkalmazott médiumát tekintve eltérő formában, de úgyszintén az egyén és szociális közeg kölcsönhatását tematizálja. Ahogyan a Kontroll projektált felületén, itt is a művész önarcképével találkozhatunk, azzal a különbséggel, hogy míg a Kontroll esetében a 3D-s arc személyazonossága irreleváns az interpretáció szempontjából, e munka esetében kikerülhetetlen tényező.
A néző beavatkozása révén, a művész arcképe hol felfújódik, hol pedig leereszkedik, hangsúlyozva az interperszonális interakciók személyiség formáló karakterét. Kapcsolataink, társas érintkezéseink befolyással vannak és lehetnek gondolkodásmódunkra, személyes sikereinkre, kudarcaira.

A MOTIVÁCIÓS SEGÉDESZKÖZ című installáció is a szociális érintkezés által kiváltott effektusok jelentőségének témájával operál. A projektált videón egy súlyemelőt látunk, amint sikertelen kísérletet tesz egy súlyzó felemelésére. Mimikája érzékelteti a szituáció okozta feszültséget és kudarcot, amelyet átél a kísérletek során. A projekcióval szemben elhelyezett tartóoszlopon található mini súlyzó felemelésével a kudarcsorozat megtörik, a súlyemelő sikeresen végrehajtja az emelést. A mások sorsa feletti irányítás, az ezekbe való beavatkozás mézesmadzagja ismét érinthető távolságra került tőlünk.

A kiállítás interaktív installáció csak és kizárólag a nézői beavatkozással válnak / válhatnak teljessé. Alkotójuk felkínálja számunkra a beavatkozás és a változtatás lehetőségét, ugyanezzel a mozdulatával egyszersmind szembesít is minket a személyi irányítás illuzórikus voltának evidenciájával. Ahogyan az installációkat is egy számítógépes program által generált változás-halmazon belül irányíthatjuk, úgy a virtuális valóságon túl is hasonló szituációba csöppenünk.
Zárómondatomban emelem ki, ezáltal nyomatékosítva jelentőségét: Fekete Tibor az irónia és a humor eszközeivel és tükrén keresztül szembesít minket valóságunkkal.

IMG_0495DSC_0068

IMG_0478

IMG_0479 IMG_0491 IMG_0498 IMG_0511

Fotók / Photos: Kacsó Fugeçu, Emese Sandra Kiss

——

MAMŰ Galéria / Gallery
H–1071 Budapest, Damjanich u. 39. (bejárat a Murányi utcából / entrance from Murányi street)
Nyitva / Open: Sze-P / Wen-Fri: 14.00-18.00 / 2-6 p.m. (vagy egyeztetés alapján / or by appointment)
web:www.mamu.hu ▪ mamusociety@gmail.com ▪ +36 30 574 7054

%d blogger ezt kedveli: