ART=SURVIVAL

_

_

MAMU-meghivo-SURVIVAL-02

MAMU-meghivo-SURVIVAL-01 (1)

ART=SURVIVAL
2013. 07. 12. – 2013. 08. 02.

Kiállító művész / Exhibiting artist: MEMBRANDT
Megnyitó / Opening: 2013. július 12. / 12 July 2013 (péntek / Friday) • 19.00 / 7 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Farkas Viola művészettörténész / art historian
Megtekinthető / On view: 2013. augusztus 2-ig / till 2nd of August 2013

_

MŰVÉSZET=TÚLÉLÉS

Membrandt – Hollandiában élő képzőművész – a 90-es évek eleje óta áll kapcsolatban a MAMŰ Társasággal. Számtalan alkalommal állította ki alkotásait Kelet-Európában, többek között Magyarországon, Romániában és Bulgáriában is. Mostani, MAMŰ Galériabeli bemutatkozása korábbi kiállításainak sorába illeszkedik.

A kiállítás a művész önarcképeiből nyújt válogatást, amelyek a felsőfokú művészeti tanulmányainak kezdetén megismert, Van Itten színelméletének hatásán alapuló technikával készültek. Az alkotásokon látható a fehér és fekete különböző tónusai fotópixeleket idéznek, így mintegy hidat képezve a digitális világ és a festészet között. A részletező test-képek Membrandt kettős irányultságú kutatásának lenyomatai, egyrészt egy optikai-percepcionális vizsgálódásé, másrészt a művészet=túlélés területén való önfeltáró elmélyülésé.
_

The interaction between the MAMŰ- group and Membrandt dates back to the early nineties. As a result of frequent exhibiting throughout East Europe, especially in Hungary, Romania and Bulgaria.

This solo exhibition in the MAMŰ Gallery presents self-portraits. Her technique is originated in the earliest years of her academic studies in the colour theory of Van Itten. The variants among black and white tones, creates a visual bridge to the digital world. The perceiving is interesting, how the focus of the eye, wanders both far and near, and blinks by the experience of sensation, by identifying the portraits. How fast can a thought, an idea vanish, and how down-to-earth is the act of painting itself. Membrandt is present in absence, seeking for strength in ART=SURVIVAL.

MAMŰ Galéria / Gallery
CÍM / ADDRESS: H–1071 Budapest, Damjanich u. 39.
(bejárat a Murányi utcából / entrance from Murányi street)
Nyitva / Open: Sze & P / Wen & Fri: 14.00-18.00 / 2 p.m.-6 p.m.
(vagy egyeztetés alapján / or by appointment)
e-mail: mamusociety@gmail.com
mobile: +36 30 574 7054
web: www.mamu.hu

DSC_0070 DSC_0071 DSC_0029 DSC_0032 DSC_0059

Fotók: Kacsó Fugecu

_

Farkas Viola művészettörténész megnyitószövege

Egyszer megnyitottam egy csoportos kiállítást – melynek Membrandt is a résztvevője volt – és akkor is Rembrandtra asszociáltam Membrandt kapcsán. Ez most sem lesz másképp. De akkor kicsit tévedtem, vagy inkább az a jó szó, hogy felületes voltam. Membrandt és Rembrandt neve egy hanggal, illetve betűvel tér el egymástól, és ez nem véletlen. Mielőtt ezt kifejteném, pár szót ejtenék, általában Membrandtról majd Rembrandtról.

Membrandt holland képzőművész, művésznevét 1988-ban vette fel, mert membránokkal, hártyavékony fóliákkal dolgozott. Membránként, rezgésbe hozható hártyaként hozza létre elsősorban fóliára festett műveit. A tilburgi és a bredai Képzőművészeti Akadémián tanult, jelenleg Doordrechtben él. Fest, rajzol, fotóz, installációkat és térplasztikákat készít. 2008 júniusában, az egri Kis Zsinagóga szakrális hangulatú terében, 10 napon át egy padló-installációt épített. Egész Európát bejárta már műveivel, nálunk, Magyarországon is többször megfordult, a MAMŰ tiszteletbeli tagja.

Ma 2013. július 12-e van. 18 évvel ezelőtt, 1995. július 11-én, – tehát tegnap volt az évforduló, – Srebrenicában, a boszniai háború legvéresebb helyszínén 8000 muszlim embert meggyilkoltak. A területet holland békefenntartók védték. Ugyanezen a napon, 1995. július 11-én, Membrand Belgiumban létrehozta tömegsír-sorozatának első installációját. Nem tudta, hogy eközben mi történik Boszniában. Membrandt szerint azonban: „Semmi sem véletlen, a dolgok soha nem összefüggéstelenül történnek.”

Rembrandt 17. századi barokk festő, holland, miként Membrandt, vagy, ahogy akkor mondták: németalföldi, észak-nématalföldi. Rengeteg módon lehet közeledni művészetéhez, de én most csak néhány aspektust emelnék ki. Például sokkal jobb műveket hozott létre, mikor nem megrendelésre, hanem a maga örömére dolgozott. Ilyenek az önarcképei is. A művészettörténet egyik legnagyobb fejezete Rembrandt önarcképeinek fejezete. Kiváló festmények – kb. 50 – rézkarcok – 31 –  és kb. 10 rajz született e önmegfigyelés kapcsán. Azt gondolom, igazából nincs más, csak az önmegfigyelés. Rembrandt egész életében, módszeresen festette, rajzolta az arcát. Arra volt kíváncsi, hogy a teste miként, hogyan árulja el a lelkét. Ha ezeket a képeket időrendbe tesszük, akkor egy ember életének, személyes sorsának történetét ismerhetjük meg.

E mostani kiállításon önarcképeket és testképeket láthatunk, melyeken a fekete és a fehér különböző tónusai fotópixeleket idéznek. A pixel pontot, a monitornál képpontot jelent, az 1 pixel az a legkisebb egység, amit egy monitor még meg tud jeleníteni. Membrandt ezekkel az alkotásokkal a digitális világ és a festészet közötti utat keresi.

Minden mű „datálva” van, láthatunk egy évszámot, pl. 1 éves, vagy 47 éves stb. De ezek a dátumok fiktív dátumok, erre a néző nélkülem is rájöhet, 1 éves korában senki nem szokott festeni. Tehát a képeken található évszám nincs szinkronban a művész „valódi” életének évszámával. Viszont az ember valós kora sincs feltétlenül összhangban az érzelmi, lelki, intellektuális korával. Másrészt vannak olyan, úgymond önarcképek itt, melyek nem is Membrandtról, hanem valamelyik ismerőséről készültek. Vannak olyan portrék, melyek egyértelműen portrék, karaktert, személyiséget fedezhetünk fel, és vannak olyanok, melyek teljesen nélkülöznek mindenfajta személyes jegyet, esetleg egy robotra hasonlítanak.

Membrandt az igazságot, a végső értelmet keresi, hogy mi van az ecsetvonások mögött, az úgynevezett valóság mögött. Festészetének van egy nagyon jelentős percepcionális vonatkozása. Említettem már, hogy az egyik legfontosabb dolognak az önmegfigyelést tartom, a másiknak pedig azt, hogy megtaláljuk a megfelelő távolságot ahhoz, hogy dolgokat és jelenségeket szemléljünk. Bevallom, mikor két éve megnyitottam a már említett csoportos kiállítást, nem jól láttam Membrandt ottani művét. Akkor vettem észre, hogy pontosan mi a kép, mikor a kiállításról készült fotókat néztem. Membrandt képeit nem lehet se túl közelről, se túl távolról nézni, nekünk, a szemlélőnek a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a távolságot, hogy kibontakozzon előttünk a kép. Az élethez kell egy arányérzék. Ha túlságosan közel vagyunk hozzá, ahhoz a térhez és időhöz, melyben élünk, az is akadályozza a tisztán látást, de ha túl távol vagyunk tőle, az is.

E kiállítás címe: a művészet, mint túlélés. Membrandt terápiaként is „használja” a művészetet, személyes sorsa és nő léte elviselésének könnyítésére. Egyébként mindenki terápiának használja a művészetet, az is, aki nem realizálja ezt, – én is. A művészet tud valamit, amire csak a művészet képes: korrigálja a valóságot. Tudatosan, avagy öntudatlanul. És ahogy Membrandt mondta: „semmi sem véletlen, a dolgok soha nem összefüggéstelenül történnek.” Ez a művészet korrekciója. A művészet soha nem fog feltámasztani 8000 boszniai muszlimot, de legalább emléket állít nekik, és a művészet nem szünteti meg a gyarapodó ráncainkat, maximum segít a ráncaink elfogadásában. A művészet elviselhetőbbé teszi az elviselhetetlent.

Rembrandt lassan 4 évszázada készült önarcképeit és Membrandt elmúlt években festett önarcképeit összehasonlítva most egy kivasalt, lecsupaszított festészetet látunk. Membrandt festészete egy másik festészethez érkezik, melyben megjelenik a digitális képre való utalás. A jelentés annyiban módosult, amennyiben a világ jelentése is módosult, illetve annyiban vesztette a jelentését, amennyiben a világ is jelentését vesztette.

_