MALEVICS VISSZANÉZ / MALEVICH LOOKS BACK

_

MAMU-meghivo-MALEVICS01 MAMU-meghivo-MALEVICS02

MALEVICS VISSZANÉZ / MALEVICH LOOKS BACK

Kiállító művészek / Exhibiting artists:

Almási Gertrud * Bada Dada Tibor * Erdélyi Gábor * Fekete Balázs *
feLugossy László * Komoróczky Tamás * Kovács Tamás László * Minyó
Szert Károly * Nádler István * Robitz Anikó * SZAXON Szász János *
Szombathy Bálint * Tasnádi József * Várnagy Tibor

Malevics szerepében / In the role of Malevich: Erdélyi Gábor
Kurátor / Curator: Farkas Viola művészettörténész / art historian
Megnyitó / Opening: 2013. május 10. / 10 May 2013 (péntek / Friday) * 19.00 / 7 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Bokor Kató művészettörténész / art historian
Megtekinthető / On view: 2013. június 7.-ig / till 7 June 2013

A meghívón / On the flyer: (c) Minyó Szert Károly – Messzelátó / Spyglass, 2007.
_

MALEVICS VISSZANÉZ
E kiállítás legfontosabb apropója, hogy Kazimir Malevics száz évvel ezelőtt -1913 – festette meg FEKETE NÉGYZET című festményét, mely határkő a művészettörténetében.
A művészettörténeti kutatások szerint a FEKETE NÉGYZET 1915-ben készült. Malevics ante-datálásait, melynek oka az akkori művészetpolitika, – csak így volt lehetséges, hogy műveit kiállítsa – ugyanannyira a valóság részének tekinthetjük, mint a művészettörténeti kutatások eredményeinek valóságát.
Úgy emlékezünk Malevicsre, hogy egyetlen eredeti Malevics mű sincs ezen a kiállításon, csak a FEKETE NÉGYZET nagyított másolatával találkozunk. Ez az egyetlen mű, mely erre a felvonulásra készült, az összes többi műalkotás, illetve dokumentáció az elmúlt 30 év terméke. Sokkal több Malevics-reflexió született ebben a harminc évben, – és előtte is -, mint amennyit most képesek vagyunk felvonultatni, szinte minden műfajban, ezen a tárlaton festészet, grafika, fotó, plasztika, animáció, videó, vers és (az élet hozta) akció dokumentációja látható. Nemcsak Magyarországon figyelhető meg a Malevics-reflexiók elterjedése, hanem egész Európában, főleg a környező országokban.
Kazimir Malevics az a művész, aki végleg szakított a képzőművészet ábrázoló-mimetikus előadásmódjával, és létrehozta a szuprematizmust, melyen a tiszta érzet/érzékenység szupremáciáját értette.
Korunk tézistelensége miatt sok művész fordul vissza régi állításokhoz, természetesen átértelmezve, személyessé téve, aktualizálva, variálva, sokszor formailag kisajátítva. A malevicsi elképzelés az ember felszabadítása volt, az embernek járó boldogság és szabadság elvárásával, és hogy nem létezik más valóság, csak az érzékenység. Az univerzális harmóniára való törekvés, és az embernek az univerzális rendszerben való feloldódása Malevics művészetének legfőbb üzenete. Ez az elképzelés napjainkban elveszni látszik, mégis sok művész a malevicsi művészetet és filozófiát tartja kiindulópontnak ahhoz, hogy alapvető létkérdésekről gondolkodjon, mert mindezek ellenére a művészeknek és a műalkotásoknak van egy olyan „tulajdonsága” a modernitásban és a posztmodernben, hogy „úgy beszélnek a világ dolgairól, ahogy a világ dolgai eltűnnek, illetve, ahogy a világ dolgairól való beszéd eltűnik.” (Erdély Miklós)
Malevicset saját korában nagyon kevesen értették meg, és fogták fel jelentőségét, ennek egyik oka, hogy az őbelőle is táplálkozó gyakorlatias, praktikus művészet – konstruktivizmus, Bauhaus – eltakarta művészetének lényegét, és Malevics geometrikus rendszerét filozófiájától leválasztva vette birtokba.
Malevics – Duchamp mellett – a modern művészet legjelentősebb alakja, e két művész a forrása a konceptuális művészetnek, és a konceptuális művészet az az átmenet, melyen keresztül a posztmodern kibontakozott a modern paradigmából. Az 1945 utáni művészek hivatkozási alapja nem a klasszikus avantgard nagy mesterei, hanem a nagy különcei, kívülállói, mint Malevics és Duchamp.
Malevics a művészet fogalmi átértékelésén dolgozott, és egy új világképet bontakoztatott ki belőle, de nem vetette el a művészetet. (Szombathy Bálint) Malevicstől egy kibővített művészet-fogalom lép színre. „Az emberek nagy többsége úgy ítélte meg a tárgyak hiányát, mint a művészet végét, és nem ismerte fel azt a nyilvánvaló tényt, hogy az érzékenység lett formává.” (Szuprematista kiáltvány)
Érdekes kérdés a Malevics-reflexiókkal kapcsolatban, hogy átértelmezik-e Malevics munkásságát? A művek mindig azokra a kérdésekre adnak választ, amelyeket mi, esetleg egy másik mű tesz fel nekik. Kölcsönhatásról beszélhetünk, minden új mű párbeszédbe lép a korábbi művekkel, és ennek a párbeszédnek a révén nemcsak az új mű értelmezhető a régebbiek fényében, hanem ezek a művek újraértelmezik a megelőzőeket is.

Farkas Viola

_

DSC_0032 DSC_0038

Malevics visszanéz

MAMŰ 2013. 05. 10.

Bokor Kató művészettörténész megnyitószövege

Kedves Vendégek!

Egyes művészek – tudatosan vagy sem – fennmaradó írásaiknak és elméleti tevékenységüknek köszönhetően nagyon erősen megkötik művészetük utólagos értelmezését. Azt gondolom, Malevics ilyen művész. Ennek okaira itt nem térnék ki, mindenestre érdemes ezt a tényt újból és újból tudatosítanunk. De mire is gondolok pontosan, és miért is fontos ez számunkra ezen a kiállításon?

Malevics alkotásainak interpretációját és általában művészetének felfogását jelentős mértékben befolyásolják a fennmaradt írott szövegek, melyek Malevics művészetről, kultúráról és életről szóló gondolatait rögzítik. Műveinek értelmezése alig képzelhető el a Szuprematista kiáltvány, vagy a Tárgynélküli világ idézése nélkül, és ha nincs is konkrét utalás, implicit módon is meghatározó a szövegek tartalma. Nem célom az így létrejött előzetes sémák, vagy megközelítési módok lebontása, és azt hiszem a szövegek elolvasása után nem is tudnám ezt megtenni. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Malevics „tiszta” művészete, nem, vagy legalábbis nagyon nehezen közelíthető meg „tisztán”, vagyis a szövegek adta előfeltevések nélkül.

Ezért röviden érdemes kitérni – egy kicsit más nézőpontból – a legtöbbet idézett Szuprematista kiáltványra. A szöveg, amellett, hogy utópisztikus és idealista, tartalmazza az avantgárd kiáltványok sajátosságait: alapvetően kijelent és állít, támadja és elítéli a múltat és a jelent, valamint az aktuális társadalmi berendezkedést, nem humorizál, nincs benne irónia, nem hivatkozik, nem idéz, és nem kérdőjelezi meg önmagát, a szöveg nemhogy nem toleráns, de radikálisan kirekesztő. Az érzet kizárólagos fennhatóságát, vagyis szupremáciáját hirdeti, minden egyéb – úgy mint tudat, akarat, dolog, képzelet – értéktelen vagy érdektelen. És ez nem kritika, hanem ténymegállapítás.

Ez a kirekesztő attitűd és radikalitás, úgy vélem, természetes és szükségszerű, hiszen idealista gondolatmenetről, világnézetről van szó. Feltehetjük a kérdést: az idealizmus szükségszerűen kirekesztő? Azt hiszem, igen.

Ezzel szemben, vagy ettől függetlenül, a mai művészet, vagy inkább az, hogy ma mi nevezhető művészetnek, inkább toleráns és befogadó, mint kirekesztő. És ez nagy mértékben Malevicsnek is köszönhető. Ez a megállapítás a korábbiak fényében ellentmondásnak tűnhet. Azonban mégsem az. Hiszen Malevics, az avantgárd művészekhez hasonlóan, úgy rombolta le a klasszikus konvenciókat és úgy épített fel egy új művészetet, hogy egyes alkotások kapcsán – mint pl. a Fekete négyzet – egyáltalán felmerülhet a következő kijelentés a nézőben: „ezt én is meg tudnám csinálni”. Anélkül, hogy a mondat banalitására, illetve jogosságára kitérnék – mert jóllehet banális, ámde mégis jogos – inkább a kijelentés mögött meghúzódó új paradigmát emelném ki. Miszerint Malevics művészetének köszönhetően új művészetfogalommal kell, kellett számolnunk. Megváltozott az alkotások státusza, a múzeum funkciója, a néző szerepe, a művek interpretációjának lehetősége, vagyis paradigmaváltás történt.

Tehát az utókorra gyakorolt hatását tekintve Malevics művészete sokkal komplexebb képet nyújt, mint amennyit szövegeinek szűrője láttatni enged. Maga a művészet, illetve maguk a művészek nyújtanak új olvasatokat. Így két, a kiállítást mozgató irányról beszélhetünk: egyrészről Malevics hatása az utókorra, másrészről minden itt kiállított művön keresztül vissza is nézünk Malevicsre.

Malevics hatásának sokszínűségét jól reprezentálja a kiállítás, annak ellenére, hogy a jelenség csak egy töredéke kerül itt bemutatásra. Malevicshez, illetve a művészetéhez való viszony rendkívül változatos: érintheti egész munkásságát, filozófiáját, vagy személyét, illetve egy-egy művét. A legnépszerűbb forrás természetesen a Fekete négyzet. Az attitűd lehet direkt vagy áttételes, lehet komoly, humoros, ironikus, vagy filozofikus visszakérdezés, de lehet egyszerre mindegyik. Malevics sok esetben csak egy-egy mű ihletője, azonban egyes művészek esetében az egész életművet áthatja, és a viszony annyira összetett, hogy nehéz tisztán látni a kapcsolódási pontok rendszerét. A reflexiók esetében műfaji kötöttséggel sem kell számolnunk: az itt kiállított művek között találunk festményt, plasztikát, objektet, verset, animációt, akciót, grafikát és fotót.

A kapcsolódás jellegét, illetve a viszonyulás módját sem lehet általánosan leírni: jelen kiállításon láthatunk reprodukciót – ez esetben nem másolásról, hanem szó szerint újra létrehozásról van szó -, láthatunk parafrázisokat – ahol az egyértelmű felidézést tudatos eltérés kíséri -, és láthatjuk, ahogy a Fekete négyzet ismétlése és variálása szinte ornamensé alakítja azt, emellett megfigyelhetjük, hogy a malevicsi motívumok miként tűrik, ha egy másik művész jellegzetes stílusába és kontextusába helyezik. Más művek esetében elvontabb, indirektebb és inkább filozófiai indíttatású a kapcsolódás: egyes alkotásoknál szuprematista attitűdről beszélhetünk, máskor pedig a malevicsi világnézetet továbbgondoló, és egyben megkérdőjelező műveket látunk.

Zárásként még annyit szeretnék elmondani, hogy a Tárgynélküli világban Malevics a kultúrák változását a betegség lefolyásával hasonlítja össze, vagyis korszakváltás esetén a fennálló rendszert, mint az egészséges testet fertőzi meg a baktérium, az úgynevezett lappangó elem, mely átalakítja, átrendezi a fennálló szabályokat, és így jön létre egy új kultúra. Jóllehet a malevicsi ideális világ nem valósult meg (eddig legalábbis), Malevicsnek mégis sikerült – metaforájával élve – megfertőznie a művészetet és egyes művészettörténészeket is. Így jöhetett létre ez a kiállítás, melyet ezennel megnyitok.

_

%d blogger ezt kedveli: