Inter arborēs

MAMU---INTER-ARBORES

Inter arborēs

Kiállító művészek / Exhibiting artists:
Balogh Krisztián • Bondor Csilla • Cseh Lili • Fülöp Gábor • Gálhidy Péter •
Gúgyela Tomas • Hermán Alíz • Kotormán Norbert • Menasági Péter • Tóth Vera

Kurátor / Curator: Gálhidy Péter szobrász / sculptor
Megnyitó / Opening: 2013. március 8. / 8 March 2013 (Péntek / Friday) • 19.00 / 7 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Uszkay Tekla művészettörténész / art historian
Megtekinthető / On view: 2013. április 5. / 5 April 2013

A meghívón / On the flyer: © Fülöp Gábor – Növény / Plant (részlet/detail), 2012.

MAMŰ Galéria / Gallery
web: http://www.mamu.hu • e-mail: mamusociety@gmail.com • mobile: +36 30 308 9549
CÍM/ ADDRESS: H–1071 Budapest, Damjanich u. 39. (bejárat a Murányi utcából /
entrance from Murányi street)
Nyitva / Open: Sze & P / Wen & Fri: 14.00-18.00 / 2 p.m.- 6 p.m.
(vagy egyeztetés alapján / or by appointment)

– – – – –

A megnyitón elhangzott (Uszkay Tekla művészettörténész):

Rögtön a közepébe vágva a címmel szeretném kezdeni, mert meghatározó: tehát az Inter Arborēs latin szókapcsolat jelentése fák között. A fáról az embernek elsősorban egy gyönyörű, méltóságteljes, stabilan álló koronás növény jut eszébe. A művészettörténész rögtön kinyitja a művészeti szótárt, vagy az ikonológiai lexikont és kutatja a fa szimbolikája. Rátalál a keresztény szimbólumtárban használatos életfára, aztán a népi motívumok használatán keresztül eljut a fa, mint anyag szimbolikájához. Nem is sorolnám tovább, hogy hogyan garázdálkodnak tovább a megszállottak… az bizonyos, hogy a fa mindig hangsúlyosan volt jelen az ábrázolási kísérletekben, és máig is jelen van.

Azonban, ahogyan az ember, vagy művész az alkotáshoz való hozzáállásban az évszázadok alatt sokat változott, úgy ennek a szinte fogalommá duzzadó motívumnak a képzőművészetben évezredek alatt sem változott a jelentése. Olyan tiszta és stabil megmutatkozása az életnek, halálnak, az újjászületésnek és elmúlásnak, a földi és égi szféra összekapcsolásának, mint semmilyen más ikonográfiai elem.

Létezik lírai hangvételű festmény főszereplőként, például Csontvárynál, de gyakori sematikus vagy absztrakt megjelenése (akár Mondrianra, akár a kortárs művészetben, például Chilf Máriára gondolok). A fa tehát lényegében az időtlenséget, fennköltséget és tökéletességet hordozza magában. Ahova ki szeretnék lyukadni, hogy ugye a kiállítás címe Inter Arborēs. Gondolom a kurátor a címadásnál nem azt tartotta szem előtt, hogy a fa anyag használata köti össze az itt kiállítókat. Talán inkább az anyag, a tematikai kapcsolódás és az, ahogyan az alkotók a természetszerűséghez közelítenek jelentette a közös nevezőt.  A fa a tárgynak organikus jelleget kölcsönöz és Gálhidyhoz, mint alkotóhoz nagyon közel áll a természet és természetesség, ahogyan az alkotási folyamat meditációként való felfogása is, amely az újabb kapcsolódási pontot jelentette.

Ugyan csak a munkák egy részére jellemző, hogy nem időtálló anyagokból készültek, mégis fontosnak tartom megjegyezni, hogy bizonyos értekezés szerint, a nők a születéssel, a keletkezéssel közelebbi kapcsolatban állnak, ezért a képzőművészetben is könnyebben nyúlnak olyan anyagokhoz, amelyek múlandók. Azaz gyakrabban készítenek efemer munkákat, lévén, hogy az elmúlás, pusztulás is közelebb áll hozzájuk. Úgy tűnik, ezen a kiállításon, ez a feltevés megdőlni látszik.

Amikor először megláttam a teknős installáció vázlatrajzát rögtön a kenyérgyúrás, a nyers tésztával való korábbi kísérletezések jutott eszembe, magyar női művészek munkái (Baglyas Erika, Chilf Mária). Ez a mű viszont Menasági Péter koncepciója.  A teknőben látható két tömb egy gombatermesztéshez használatos mindennapos ipari eljárást imitál. A zabszemeket befutó gombafonál egy pillanatról pillanatra változó folyamat részeként efemer műalkotás. Ha egy művészt tehát az élet megkerülhetetlen körforgása, az elmúlással való szembenézés foglalkoztat, kézenfekvő olyan alkotást létrehozni, amely átmeneti életű. A körforgást Cseh Lili Tekercs-táj című munkáján tárgyiasítja, ugyanakkor a dróthálóba rejtett természet a hiábavalóság és illúzió érzetét kelti. Bondor Csilla Forrás című videó installációja egy műben összesűrűsödő több dimenzió. A tiszta, természetes forrásvíz a talajból ered, az itt látható káprázatnak azonban nem látszik az eredője, mégis a végtelen kincs illúzióját kelti.

Fülöp Gábor nagyon érdekes életművének nem a legjellemzőbb darabja ez a szobor, a Növény című festett fa munka. Életnagyságú időnként bizarr, ambivalens érzéseket keltő szobrokat faragott…az itt látható burkolat csempéi közül „kinövő” virág szolidabb, kontemplatívabb jellegű. A száradó, lyukacsos levelű növény a kőburkolatból kihajt, miközben már szárad is el. Így azt a feszültséget közvetíti, ami azt élet utáni vágyakozás, és az elmúlással való szembenézést egymás mellettisége jelent. Az organikus motívumok használata és a „meditáció” az alkotási folyamatnak nem csak eszköze, hanem célja is. Tóth Vera Tükör képmás című munkája például csak akkor él, ha a néző bizonyos távolságból a tükörbe néz. A cím, a festmény formátum, a múlandóság erős jelenléte Oscar Wilde Dorian Gray-ét juttatja eszembe.

Gúgyela Tomás munkája a vályoggal kialakított kis házikó negatív formaként körvonalazódik. Olyan számomra kedves intimitást hordoznak, ahogyan Balogh Krisztián Kemence szobrai is az otthonhoz kötődő jelentésük révén, ami miatt mégis a hozzá kapcsolódó hiányállapot-érzést igyekszem távol tartani.

A tiszta fehér kendő és vörös vértócsa, Hermán Alíz installációján nagyon erős fesztültségben kapcsolódnak egymáshoz és egyúttal taszítják egymást. A beszennyeződés képzete mindenképp nyugtalanító, ugyanakkor az ikon kifejezés pontosan arra az isteni ihletettségre utal, amely a fizikai érintkezés lehetőségébe szakralitást rejt.

Korábban a művész pontosan halhatatlanságra törekedett, hiszen művészetét és őt az tartotta életben, ha a mű évszázadokig, évezredekig fennmaradt. Nagyon érdekes motívuma a 20. századi művészettörténeti mozgalmaknak, hogy olyan anyagokat kezdenek használni a művészek, amelyek használatával nem örökkévaló felé törnek, pont ellenkezőképp. Az alkotási folyamatban, a társadalomban felmerülő hatalmas fordulat összefüggéseit érdemes vizsgálni. Mégis, az idő múlása, az örökkévalóba vetett hit, a körforgás állandósága nem hagyja nyugodni az embert. És a cím, azt gondolom, ily módon is összefogja ezeket az alkotásokat, a földi és égi szféra közti átmenet, a lét, mint állapot jelenségének megragadásával.

Uszkay Tekla

Inter Arborēs kiállításmegnyitó, 2013. március 8.

– – – – –

DSC_0024 DSC_0028 DSC_0042 DSC_0052 DSC_0073 DSC_0074 DSC_0113

Fotók / Photos: Kacsó Fugeçu