LINEUP

Lineup-meghivo-MAMU-web

LINEUP

A MAMŰ Társaság új tagjainak kiállítása / Exhibition of the new members of MAMŰ Society
2013. 01. 18. − 2013. 02. 01.

Kiállító művészek / Exhibiting artists:
Antal István • Balázs Péter • Basa Anikó • Ciubuc Malvina • Dobó Bianka • Ferencz S. Apor •
Fazekas Levente • Gály Katalin • Hermann Zoltán • Kaliczka Patrícia • Kis-Tóth Zalán • Kolozsi Tibor •
Kovács Kitti • Miklós Hajnal • Molnár Judit Lilla• Németh Róbert • Piros Boróka • Pokorny Attila •
Stark István • Széchy Beáta • Taba Ágnes • Varga József Zsolt • Vass Sándor • Zakariás István •

Kurátor / Curator: MAMŰ Társaság / Society
Megnyitó / Opening: 2013. január 11. / 11 January 2013 (Péntek/Friday) • 17.00 / 5 p.m.
Megnyitja / Opening speech by: Zakariás István / István Zakariás • képzőművész / visual artist
Megtekinthető / On view: 2013. február 1. / 1 February 2013

A meghívón / On the flyer: Ferencz S. Apor: Fehér kép/White image (részlet/detail), 2012.

– – – – – –

Megnyitó(szöveg): Zakariás István

A lineup szó, a kiállítás címének magyar olvasatában igencsak bő jelentéstartalommal bír. Főnévi jelentésében: felállás, felállítás, sorakozó, sorban állás, sorba igazítás, igeként: felsorakozik, sorba állít, egyetért/ vagy közös állásponton van valakivel, sőt átvitt értelmében műsort is jelent. A szó vagy a kifejezés asszociatív mezőjének kiterjesztett halmazából mindenki kedvére válogathat, a cím vonatkozásában ki-ki a maga számára legkedvezőbb jelentésével azonosulva, és ily módon személyes igényeihez szabva a kiállítást.

Ezt teszem én is, a mondandóm számára helyes szó megtalálásának bizonytalanságai közepette, hiszen értelmezésem sikere a kiállítás szituációjához illó adekvát szóhasználaton is múlik. Egy szó, vagy kifejezés aktivizálhatóságának nehézségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a lineup korábban felsorolt, közel azonos jelentései közül a szöveg írása közben mindeniket elvetettem. Következzék a lineup jelentésének számomra a kiállítás szempontjából legkedvezőbb értelmezése.

Az új kommunikációs adatátvitelek nyelvhasználati szokásunkra gyakorolt hatásai, főként az idegen szavak használatában közismertek, ezért a lineup-ot nem a lefordított értelmében, hanem az internetes kommunikációs szokások vonatkozásában értelmezem, mint a lejátszási sorba való felvétel terminus technikusát.

A kifejezés ebben a jelentésében a legalkalmasabb közvetíteni azt a folyamatot, amit esetünkben az egyesület új tagjainak bemutatkozó kiállítása jelent, hiszen egy közös kiállítás szükségszerűen több, mint a modern korunkban talán túlságosan is individualizálódott művészek egyéni alkotásainak tömkelege. Mint ahogy egy zenei gyűjtemény értéke sem egyenlő a benne foglalt számok egyenkénti színvonalával, hanem tükrözve gyűjtőjük esztétikai értékítéletét ennek többletértékét is magukba foglalják.   

Hasonlóan ez a kiállítás is, a kiállított művek egyéni színvonalának és alkotójuk kvalitásai mellett, immár magát az egyesületet is reprezentálja, magába foglalva annak értékorientációját és szakmai értékítéletét. A továbbiakban az említett két szempont alapján érdemes végigkövetni a kiállítást, hogy az hogyan illeszthető a MAMŰ hagyomány-történetébe.

Az elsődleges ránézésre hagyatkozó szemlélődésünknek (első olvasat) talán legszembetűnőbb a kiállítás heterogén szerkezete. Heterogén szerkezet alatt nem a köznapi értelemben vett széttagoltságot, népnyelvi megfogalmazásában össze nem illő dolgokat, hanem mást értek.  Pontosabban azt, amit a szó eredetileg jelöl, a többféle állapot vagy minőség sokféleségét. A heterogenitás a MAMŰ kulturális egyesület szervezeti összetételének egy sajátosságát tükrözi. Taglétszámának növelésével úgy tudta mindig gyarapítani a megértő szellemek társaságát, hogy ezen belül mindenki megőrizze egyéni szemléletét, vagy, ahogy Ágoston Vilmos az egyik legkorábbi MAMŰ teoretikus frappánsan megfogalmazta: a MAMŰ alkotókör programja senkit nem kényszerített arra, hogy a Mezőt zöldnek lássa. (Ágoston Vilmos: MAMŰ –PÁKK –ÉS –CHICHITA. A kézirat rövidített változata: A Hét, 1981. április 17.)

Ez a sokszínűség határozta meg az eddigiekben a MAMŰ kulturális tevékenységét, és nincs ez másként a jelenlegi kiállítás összetételével sem. Ha a képzőművészeti műfajok tipológiai keresztmetszetét nézzük, az alkotások között találunk festményt, grafikát, helyspecifikus festményt és térinstallációt, objektet, az intermediális és digitális műfajok képviselőjeként a videót és fotót, természetművészeti fotódokumentációt, printet, konceptet, és néhány esetben a műfaji határok átjárhatóságát megvalósító alkotást, mint például a képvers irányába mutató írás-szőttest.

A műalkotásokon belüli anyaghasználat hasonlóan sokrétű. Az olaj, akril, ceruza, vízfesték, filctoll hagyományos eszköztára mellett megtalálható a karcolt plexi lemez; lebomló szerves anyag, falevél montázs; ipari hulladék, vagy fém gépelem, csapágy; képre applikált led fényforrás; UV-fény reagens festék. Hordozóként van farost, papír, vászon, a digitális nyomtatások során használt egyéb textilanyagok, térkép, áttetsző fólia vagy újrahasznosított képeslapfelületek, sőt bizonyos esetekben a hagyományos eszközök a megszokottól eltérő párosításának is újfajta érzéki benyomást közvetítő használatával is találkozhatunk, például a vízfesték vászonalapon, lakkozva.

Az eltérő műfajiság és anyaghasználat mögött hasonlóan sokféle elképzelés húzódik meg. Azonban a kiállítás anyagának újbóli, tüzetesebb megtekintésével (második olvasat) a heterogenitás mellett az egyesületi hovatartozás még árulkodóbb tüneteit is felfedezhetjük, hiszen a kiállítás látványvilágának sokrétűsége alatt elég sok azonos, vagy hasonló művészetszemlélet húzódik. Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy a jelenlegi kiállítás tematikus csoportjai olyan művészeti irányzatok köré szerveződnek, amelyeknek meghonosításában vagy szellemiségük elfogadtatásában a MAMŰ is kivette a részét. Gondolok itt a tájművészetre, az objekt-művészetre, az environmentre, a műfai határátlépéseket megvalósító alkotások propagálására, vagy a hagyományos képalkotási médiumok újraértelmezésére, kortárs szellemiséggel való telítésére. A felsorolt irányzatok, tendenciák, ha bizonyos differenciálódáson mentek is keresztül, a jelenlegi kiállításon jól beazonosíthatóak.

Természetművészeti dokumentációként láthatunk a tradicionális szobrászati anyagoktól eltérő, természetes anyagokat felhasználó varratok, öltések formájában létrehozott nyomokat, a földön kialakított organikus jelformát, kompozíciójának variációs sokféleségét.

Láthatunk a technikai fejlődés eredményeképpen elgépiesedő világunk vetületeire, az emberi önreflexivitás képességét ironikusan kijátszó, vagy a mesterséges intelligenciára, bio/nanotechnológiára reflektáló robotábrázolásokat.

Láthatunk ultraviola fényben aktiválódó, már csak különleges fizikai tulajdonságainak köszönhetően is extrém látványvilágot idéző hely-specifikus falfestményt, vagy a pincegaléria építészeti karakterének kontextusában átértelmeződő, annak ipari jellegére kontraszttáló organikus formavilágú térinstallációt.

Láthatjuk a kiállítás legnagyobb tematikus blokkjaként körvonalazódó, kép és szöveg átfedéseire épülő alkotások különböző típusait. Közöttük található kép alatt megjelenő szövegcím, amely mintegy magyarázatként, fogalmi kiegészítésként kerül a képi ábrázolás mellé. Van képben megjelenő szöveg, amelynek elsődleges szerepe, hogy a képi ábrázolást egy magyarázó irányba tereljék, úgy hogy a képi ábrázolás a szó jelentésének egyedi vonásait erősítse fel. Van a nagyítás, kicsinyítés vizuális adottságaival operáló, ugyancsak képben megjelenő szövegábrázolás. Láthatunk teljes szövegbefolyásoltság alatt álló, szöveges művet, képvers irányába mutató festményt, ahol a szövegfolyam egyszerre viselkedik textusként és képként, ahol egyfajta vizuális játékként az esztétikai és olvashatósági szempontok fontossága folyton változik.

Ha nem is teljes szövegértékű alkotásként, de ide sorolnám a képeslapra festett festménysorozatot is, hiszen, a hordozó speciális funkciója, üzenetközvetítő szerepe, ha csak képzettársítások révén, de mindenképpen fogalmi jelentésekkel is társul. Ugyancsak a szöveget felhasználó, az üzenetét primér módon megfogalmazó alkotások közé sorolható a monoton szerialitás szóképének különböző betűtípussal megjelenített, befogadói aktivitást is igénylő alkotása, mely konceptuális beálítottságú alkotásként is értelmezhető.

Láthatunk még a koncepcionális képkategoriák képviseletében, a képi metamorfózisok manifesztációjaként a technikai képet a festészet kézművesen előállított hagyományos táblaképre invertáló alkotásokat, mint például a modern digitális kijelzők képi világának, a virtuális térképek címmegjelölő ikonjának vagy az okostelefonok chatprogramjának szövegbuborék ábrázolásait. Ugyancsak a képszín profán átlényegülésének lehetünk tanúi a hagyományos képalkotás anyagszerűségének alapkonstellációját megidéző videóban, ahol a film pixelekből felépülő, anyagtalan, vetített képén ironikus játékossággal valósul meg a festészet szenzuális festékanyagának szó szerint eltapsolt keverése.

Az említett tematikus csoportok mellett láthatunk még szociológiai/ szociográfiai kérdésfelvetéseken alapuló lokális és globális problémákat feszegető alkotásokat, gondolok itt a tömegábrázolásra, vagy a kisebbségi léthelyzeten keresztül az identifikációs funkciót betöltő, vallásra reflektáló csoportos portrébeállításra, és egyéb egyéni gondolatokon nyugvó és mikró szituációkra épülő interpretációkat is, mint például a pixeltörténetekre, vagy az igazság ideájának ontológiai távlatokat sejtető alkotására. Vagy láthatunk még a valamikori hagyományos műfajokhoz sorolt, de paradox módon a ma már alternatív kifejezésmódnak számító, önmagukban álló szobrot és festményeket.

Természetesen nem áll módomban a megnyitóbeszéd keretei között minden egyes művész személyes motivációját feltárni, vagy az alkotásokba kódolt szerzői szándékot felfedni, ezért a kiállítás műveinek áttekintése nem teljes körű. Azonban a kiállítás agyagában csoportosuló tematikus blokkok feltárásának zárógondolataként, s mintegy a kiállítás konklúziójaként elmondható, hogy az egyéni gondolatokon és kérdésfelvetéseken nyugvó művek mikró-narratívái a közös kiállítás keretében olyan kapcsolódási pontokat, párhuzamokat mutatnak, amelyek a közösségi összetartozás és kölcsönös párbeszéd kialakulását igazolják, ami tulajdonképpen a MAMŰ Nonprofit Kulturális Egyesület működésének az alapfeltétele.

Zakariás István

MAMŰ Galéria, 2013. január 18.

– – – – –

181146_325289320921895_451617029_n

397422_325288620921965_1559803535_n 317096_325289304255230_2134716897_n

%d blogger ezt kedveli: